49. Henry fejetlenül

Henry szíve szinte cafatokban.
Nyitott mellkas-lyukán átfúj a szél,
ahogy kikönyököl a vonatablakokban,
egy-egy oszlop rohan,
újra, s újra leveri fejét.

Messze pattan el a fej,
pattogva gurul a töltésoldalon,
ahol pár disznó, meg kecske legel,
s felnéz: hát ez meg milyen barom,
aki nem tudja, fejetlenül nem élhet?
Hogyan legel, lefetyel, ha szája nincs?
Tegnap este biztosan betépett.
Ember. Röhej. Hülye, mint egy kilincs.

Henry csak áll ábrádba merülten,
a tájat bámulja, adja az álmodozót.
Fejetlen vagyok, vagy barmok közé kerültem?
Disznó focizik vele, és kecske mekegi: gól!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. február 06., csütörtök 17:53
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned