44. Féreg-Henry

A mi Henrynk egy nyomorult féreg.
Nincs tisztessége, tartása, neve.
Lumpen. Nem polgár, én attól félek,
soha senki sem számol vele.
Ő önmagával sem számol soha:
tudja azt, hogy beszámíthatatlan,
az élethez végtelenül ostoba,
és a pokolban rá vár a katlan.

– ha van pokol a mi Henrynk számára.
Hiszen ez azért nem egyértelmű;
pocskondiázza magát hétszámra,
ha torkán nem is csorog le nedű,
és jól teszi. Hisz Henry nem aktor.
Nem is volt, és nem is lesz sohasem;
ha el nem csapja valami traktor,
meghasonlik magával odabent.

Henryről Henry ír, ne felejtsd el,
csak ő az, aki ennyire galád.
Hogy más mit gondol róla, azt rejtse
homály, pl. mit gondol a család,
mert, bár mint korábban szóltunk róla,
betonkockájában egyedül él,
családja lehet még. Bár azóta
Henrynk többé semmi jót nem remél.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. február 06., csütörtök 17:45
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned