43. Artyom az úton

Pipacs és szarkaláb terem az úton,
amerre Artyom naponta végigballag.
- Szépségüket én mennyire unom!
Lehangoló egy ilyen gazos parlag.
Kaszára kéne fogni mind, a
dologkerülő, haszontalant.
Csak pár ember, szinte egy maroknyi,
akinek ez országban tényleg dolga van.

Mint nekem - Artyom mondja –
és amint az úton megy tovább,
homlokát felhőzi súlyos gondja,
kidülleszti lecsüngő hasát,
Nehéz a lépte, kozmikus a gondja:
te szép ország! Én boldogítani akarlak!
Tán hiányzik a jobbágy robotja?
"Súlyos lábnyomától szinte reng a parlag."

Mily szebb lenne minden, ha kaszálva volna,
és fölszántatva is talán.
Artyom mondja a maroktelefonba,
amellyel csörrentett a felügyelő asztalán.
S kirajzik nyomban elhárítók hada.
Kaszával kézben vajon? Á, dehogy!
A népet nem engedik otthonába, haza:
kaszára mind! Artyom karosszékbe rogy.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. február 06., csütörtök 17:44
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned