Logo
Nyomtatás
Nem hallja senki sem
 
Szerelem magból nyíltam gyommá,
Majd hazugság vált ágyasommá,
Megölve lelkemet,
Megölve lelkemet.
 
S ha lopva jött pár derűs óra,
Mint tolvaj osont harangszóra.
Nyomában némaság.
Nyomában néma gyász.
 
Hiába harsog már az ének:
„Szeretném, hogyha szeretnének”!
Nem hallja senki sem.
Nem hallja senki sem.
 
Ott vagyok minden verssoromban,
Magányt sírok, míg lábnyomomban
Elsorvad a remény.
Elsorvad a remény.
 
 
Evokáció: Ady Endre Szeretném, ha szeretnének c. versére
 
Utoljára frissítve:2020. február 06., csütörtök 19:23
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

© A Hetedik, minden jog fenntartva.