Delphoi
 
 
Apollónnak hálát adva,            a jövőbelátás magva
a Parnasszus lábainál            szárba szökkent és invitál
istent és halandó lelket:            kérdésükre jós felelget,
s Püthia látomásait            mind jóváhagyja itt a hit,
ahol a ’Földnek köldöke’            és művészeteknek gyöke
a bölcsesség templomában            a jövőt szülte meg a mában.
Rabszolgaként, ha érkeztél            rögvest szabad polgár lettél
(mint hiszékeny újszülött),            ha átlépted a küszöböt.
Több mint kétezer éven át            a jósda működött tehát.
Megírta a jó Homérosz            (sorait övezi éthosz),
és Vergiliusnak szavai            dicséretét is hallani
a hős eposzuk meséjében            (sötét a múlt, mint az ében).
A jövő ott, s itt a jelen,            otthon vagyok e szent helyen,
közel a múzsák hegyéhez,            hol a költő csókra éhez,
mint a jövőt kutatni kész            nagy tudású ifjú ítész,
itt Delphoiban, hol a hős múlt,            amit lehet mindent földúlt,
és a homlokzaton szavak            kőbe vésve rád omlanak,
s Te a hazafelé úton           ismételed: Gnothi seauton.*
 
 

*Ismerd meg tenmagad

Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Útravaló Xéniák I. Vadhajtás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned