Tévelygő
 
A kint, a bent, a fent, a lent
viszonylagos helyet jelent
a világban, mi végtelen,
s nem éri fel az értelem.
Ki vagy? Mi vagy? Mért vagy? Hol vagy?
Gleccser vagy, mi lassan olvad?
Sok kérdés még válaszra vár
(lehetsz török, lehetsz tatár).
 
Lehetsz ártalmatlan jéghegy,
porszem, min a világ lépked,
lehetsz óriás, vagy törpe,
magasztalva, meggyötörve.
Van, ki tör és van ki törtet
(s rosszul szoroz törttel törtet),
van ki meghúzódik hátul
(mégis lát erdőt a fától).
 
Lehetsz növény, lehetsz állat.
Földhözragadt, vagy, ki támad.
Lehetsz mérgező, vagy szúró,
szárnyaló, vagy földet túró.
Lehet indád, ami fojthat,
míg gyümölcsöd szájban olvad.
S lehetsz szelíd vagy kerge-vad.
Az is lehet, hogy ember vagy?
 
A kint, a bent, a fent, a lent
viszonylagos helyet jelent
a világban, mi végtelen.
Tudd, hogy ki vagy e négy helyen!
Török Nándor

Bemutatkozás

„Nem vagyok bölcs és nem vagyok bölcsész. Nem vagyok bölcsész és ezt a költészetben szakmailag hátrányként élem meg. Máshonnét indultam és máshová is fogok érkezni, ha egyáltalán megérkezem valahová és nem tévedek el. Keveset tudok, kevesebb a belém sulykolt elméleti élmény és a fölöttem lebegő isteni sugallat. Ezért a valóságra hagyatkozom. Hol mélysége homályában tapogatózom, hol vibráló fényében szárnyalok. (Mindenképp elvakítva érzem magam) Sokszor nem tudom minden gondolatomat és érzésemet megfogalmazni, ezért egy állandó hiányérzet mardos, de talán jobb is így. Van, ami inspiráljon.

Ha fájdalomról írok az valódi földi fájdalmat jelent és a papírra vetett boldogságot sem élem meg oly bonyolultan és szárnyalón. (Ha a rózsáról írok, nemcsak a szirmok illatát, nemcsak a tüskék szúrását érzem, hanem a trágya természetes szagát is, mit ültetéskor a tövéhez tettem. Kérges tenyeremen érzem az ásó ismerős nyelét, bakancsom résein érzékelem és értékelem a kiloccsant öntözővíz pimasz tréfáját, s metszőollómon hallom lecsordulni az elfagyott hajtások megkönnyebbült sóhaját. De legtöbbet a körmeim alatti gyász és nyöszörgő derekam szemérmes suttogása mond el.)

Ez is egyfajta költészet, csak kicsit talán kiábrándító, hiszen ezekkel a dolgokkal senki sem szembesül szívesen.”

Török Nándor

(részlet: Ars poetica)

http: mek.oszk.hu/18300/18382/

Legfrissebbek a szerzőtől: Török Nándor

Tovább a kategóriában: « Kiskőrös felé A tarló éneke »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned