Az én apám
 
Az én apám egy égre hullott csillag,
ő a legfényesebb pont az Orion övén
és meleg nyári éjszakán Tihanyban a visszhang,
mikor a sötét épp csak megpihen az utcák kövén.
 
Az én apám a mozdulat, ha hátratűzöm a hajam,
minden kósza-göndör tincsből előmosolyog,
gyerekként, ha elestem, ő volt térdemen a maszat,
és nyári égbolton az úszó felhőgomolyok.
 
Harmincon túl, mögöttem egy félkész-élet,
de előttem még sok vad, ismeretlen táj.
S fentről vajon kérdezed, hogy ó, mivé lett?
s talán a fejedet rázod , hogy te csacska lány.
 
Mondd, apám, büszkén nézel le rám,
onnan, hol szelek járnak és hatalmas orkánok?
És fogadod, ugye, fogadod, majd apám,
hogy fentről , de te kísérsz el az oltárhoz?
Szöllősi Bernadett

Szöllősi Bernadett vagyok – s bár laktam már több helyen is, határon innen és túl, ízig-vérig ercsi lakosnak vallom magamat.
A nyelvekkel ugyanígy vagyok: bár tanultam és beszéltem/beszélek sokfélét, mindig is a magyar lesz számomra a legkedvesebb. Egy ilyen sokszínű anyanyelvvel a zsebemben nem volt kérdés, hogy egyszer majd, ha a tollam megtalálja a hangot, szeretném mindazt leírni és továbbadni másoknak, ami bennem van.
Egy ideig csak a fióknak írtam, aztán 2016-ban megtört a jég: magánkiadásban jelent meg első önálló kötetem Egy lélek margójára címmel. Ezt 2017-ben követte a második, a Szív-garzon. Mindkettő az Underground kiadó gondozásában látott napvilágot.
Bár minden műfajban próbálok alkotni, a versek állnak hozzám a legközelebb.
Több helyen is sikerült eddig bemutatkoznom – Palócföld, A Vörös Postakocsi, 3sor, Napút Online, József Attila vers-dal fesztivál. A Viháncos-Duó jóvoltából pár versem is megzenésítésre került: eddig két versemet dolgozták fel.

Legfrissebbek a szerzőtől: Szöllősi Bernadett

Tovább a kategóriában: « Harminc után Nem én kiáltok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned