Délibábos

Délibábos órákon néha álmodik a lelkem,
olyan hetekről, ahol nincsenek hétfők,
arról, hogy aki meghalt, nem is igazán ment el
és, hogy a szív vadvirággal benőtt szürke térkő.
 
Délibábos órákon néha álmodik lelkem,
arról, hogy az ősz egyszer nem lesz szomorú,
arról, hogy ha akarom, még kínálhatlak hellyel
s hogy nem a te sírodra kerül idén a koszorú.
 
Délibábos órákon néha álmodik a lelkem,
hogy milyen büszke lennél: az enyém, mind a három!
És én minden nap hívlak, már harminc éve, hogy vedd fel,
de ma is megbocsátom, hogy fent nem csöng ki a számod.
Szöllősi Bernadett

Szöllősi Bernadett vagyok – s bár laktam már több helyen is, határon innen és túl, ízig-vérig ercsi lakosnak vallom magamat.
A nyelvekkel ugyanígy vagyok: bár tanultam és beszéltem/beszélek sokfélét, mindig is a magyar lesz számomra a legkedvesebb. Egy ilyen sokszínű anyanyelvvel a zsebemben nem volt kérdés, hogy egyszer majd, ha a tollam megtalálja a hangot, szeretném mindazt leírni és továbbadni másoknak, ami bennem van.
Egy ideig csak a fióknak írtam, aztán 2016-ban megtört a jég: magánkiadásban jelent meg első önálló kötetem Egy lélek margójára címmel. Ezt 2017-ben követte a második, a Szív-garzon. Mindkettő az Underground kiadó gondozásában látott napvilágot.
Bár minden műfajban próbálok alkotni, a versek állnak hozzám a legközelebb.
Több helyen is sikerült eddig bemutatkoznom – Palócföld, A Vörös Postakocsi, 3sor, Napút Online, József Attila vers-dal fesztivál. A Viháncos-Duó jóvoltából pár versem is megzenésítésre került: eddig két versemet dolgozták fel.

Legfrissebbek a szerzőtől: Szöllősi Bernadett

Tovább a kategóriában: « Számon-kérés Harminc után »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned