KÖLTÖZÖM
 
Költözöm.Nekem már
semmmire sem kell
a nagy ház,
s ami maradt,
komolyabb elmélkedésre
érdemes,
elfér egy cipősdobozban:
pár régi kép,
arról, hogy voltam.
 
Életem ott kuporog
a bútorokban, kacatokban:
(néhányat másoknak adtam,
a többit tűzre dobtam)
s most itt áll,
mint széles ásítás
a meztelenre halkult
családi ház,
hogy pirongasson,
amiért évek óta
nem meszeltem szobáit
s az ablakok légypiszkosak
mert féltem felállni
a hokedlire.
 
Így hagyok hátra
mindent: kiürítve,
s én is így megyek el:
innen-léttől könnyebben –
kopott pongyolám alatt
madárka-mellem piheg,
mikor az ajtóból
még visszanézek
s pár pókláló a huzatban
meglebben.
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

Tovább a kategóriában: « Kiradírozni Ha nem bánnád »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned