Taníts!
 
Tanítsd meg számnak
milyen az üvöltő tűz
ha lerohan a hegyoldalon,
mekkora-milyen az az erő
ha nekifeszül egy láncra vert barom,
az ízek tengerében
hogy szorít nyolc karjával a polip,
aztán fessék rám fogaid
a gyönyör aforizmáit.
 
Körmöddel taníts fájdalomra
éles, vad rianásra
hátamra orgazmust rajzolj
követve a kéj origamiját
a barázdák kacagva nyílnak
csilingelve repednek a bordák
most már nem tart össze a kéreg
combjaid közé folyhatok
akár a véred.
 
Szemeddel tanítsd meg nekem
mi az a mélység,
milyen a narancshomályban
fuldokló éhség
hol már szédülök, de még boldog vagyok
hol a remény ösvénye ragyog
édesen, okosan
fájón, szelíden
míg tekintetem testeden elpihen.
Szalma Ferenc

'74-es vagyok, félszavakból is megértem magam. Tizenhat évesen kezdtem versféléket fabrikálni, először lányoknak, majd a fióknak, végül a szőnyeg alá. Főként a férfi-nő kapcsolat tétova tépelődései és a marcangoló szerelem mocsárba fojtása jellemez. Tehetségtelenségemet vad erotikával és festői iróniával fűszerezem, így keserédesen lágy és abszurd képeket karcolva olvasóim homloklebenyére.

Legfrissebbek a szerzőtől: Szalma Ferenc

Tovább a kategóriában: « Ha lift lennél Néma orgazmus (titok) »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned