Eszkimó lányok

A fűtő dobja
a tűzet, festett arcában égő
szeme, tépjük, cibáljuk a vonatokat, égre
kormot pingálva, feketeözvegy-éjszaka,
a hold nem tréfál, köd száll
a lábakra, ki erre, ki arra megy.
Ugrok a Pestre tartó vonatra, csattog
a szél a nyitott ablakon, a faarcú kalauz
büntet, fújtam a füstöt,
a megállók jönnek, eltűnnek, késik
a szerencse, a csatlakozás
már elment. A reggeli járat
hideg ülésein alszom…
Álmomban néger nő hajol fölém,
mellén egy aprócska hold kacsint,
majd egy sánta kurva szalad át
a vörösön, a pénzemet viszi a szajha!
nem jut messzire, agyba-főbe verem,
de már egy kacér királylány hív az
ágyába, szőke svéd asszony sem
bír magával, én meg az urával, órákig
ropjuk a riói táncot, a fegyverropogásban
a szomszéd nője sosem volt zöldebb.
Afrikai feketék
jönnek sámánháton,
dobolnak a piramisok alatt,
terebélyes pálmafák legyezik
hiúságom.
Kínálkoznak a bevehetetlen várak,
vetetlen ágyakból zuhanok vetetlen ágyba,
hajszálnyira csattan tőlem a fejsze,
bárdok csillognak, mint óriás penge.
Lóhátról ugrok tevehátra,
a sivatag forróbb, mint felajzott sárkány-öl,
jól esne a hűs tenger, amelyben
eszkimó lányok veszekednek rajtam;
az ég vetkőző katlan, tüzes kalitkájából kinyíló ajkak,
pottyannak az éjjeli lepkék, dobbantok
előlük, vörös-sárga folyón pisztrángként
felfelé úszok, éber krokodil az őröm,
megvéd-e a veréstől, féltékenységtől,
kérdezem a rohanás közben,
egy medve rám veti magát, kéri,
cipeljem hazáig, az út beszakad
alattunk, ki ment meg a fehérnép-haragtól?
a pap az utolsó kenetnél jár,
őrülten húzza harangját az ördög,
ki sem hűlt testemet a pokolba vágja…

Fejfájással ébredek...
Egy férfi állát érzem a sötétben,
szürcsölve tartja
képzeletem.
Semmiből előkerült
kalapács csapdos
kezemben.
Molnár József

Molnár József bemutatkozása

”A kötött formákat és a szabad vers tartalmi-nyelvi dimenzióit egyidejűleg használja. Mindezt átlengi a filozófikus látás, a létezés egyetemes érzése. A valóság elemei és a transzcendencia törvényszerűségei – térben és időben – egymásra épülnek verseiben.”  - írja róla Madár János költő, a Rím Könyvkiadó vezetője.       

Molnár József költő, aki mozdonyvezetés mellett újságíró, hét éve kezdett el komolyabban foglalkozni a költészettel, amely azóta számára minden nap külön-külön megélt csoda. Két könyve, Csillagok, akácok, illetve Játsszunk életet! – jelent meg. Harmadik (vers), negyedik (napló) kötetei megjelenésre, támogatókra várnak.
Szülővárosában Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 2014-ben és 2016-ban költői estet tartott.
Megjelenései:
Versei megtalálhatók a Versmondó, Agria, Nyugat Plusz, Kelet Felől, Börzsönyi Helikon, Polisz, Partium, Holdkatlan, Élő Magyar Líra Csarnoka, Spanyolnátha, Hévíz irodalmi folyóiratokban.


Négy Hangzó Nyugat cd-válogatáson többek közt Zalán Tibor, Petőcz András, Vörös István, Filip Tamás és a nemrég elhunyt Fodor Ákos mellett egy-egy verssel jelentkezik Papp János Kazinczy-díjas színművész, illetve Kálloy Molnár Péter és a Kossuth-díjas Lukács Sándor, illetve Zöld Csaba színművészek előadásában.
Mestereit nem felejti el: Büki Attila, Károly György, Kelebi Kiss István, Turczi István költők hatottak rá ösztönzően. Kedvence Fodor András költő, műfordító, és Jorge Luis Borges argentin költő, novella - és esszéíró.

Legfrissebbek a szerzőtől: Molnár József

Tovább a kategóriában: « Múzsa Üzenet Paolo Malatestától »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned