Finoman, lágyan és kecsesen
 
hevert a lány a kereveten,
mint üvegdísz ancient polcokon,
mozdulatlanul és mereven,
nézett szemembe hűvösen.
Lágy futamokat játsz’tam
a felhangolt zongorán,
ujjaim a forró billentyűkön,
tekintetem fátyol lepte tomporán.
A hangszer és köztem
mértani kilencven fok,
közte és köztem
határozatlan olvadáspont.
Címkék:
Értékelés:
(0 szavazat)
Pázmándi Péter

Szerkesztés alatt...

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Pázmándi Péter

Tovább a kategóriában: « H. úr sóvárgása a vidéki házban Ophélia után Talán hajnalodik »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned