- Írta: Pázmándi Péter
- Kategória: Versek
- Megjelent: 242 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Finoman, lágyan és kecsesen
hevert a lány a kereveten,
mint üvegdísz ancient polcokon,
mozdulatlanul és mereven,
nézett szemembe hűvösen.
Lágy futamokat játsz’tam
a felhangolt zongorán,
ujjaim a forró billentyűkön,
tekintetem fátyol lepte tomporán.
A hangszer és köztem
mértani kilencven fok,
közte és köztem
határozatlan olvadáspont.
mint üvegdísz ancient polcokon,
mozdulatlanul és mereven,
nézett szemembe hűvösen.
Lágy futamokat játsz’tam
a felhangolt zongorán,
ujjaim a forró billentyűkön,
tekintetem fátyol lepte tomporán.
A hangszer és köztem
mértani kilencven fok,
közte és köztem
határozatlan olvadáspont.

Pázmándi Péter
Szerkesztés alatt...
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Pázmándi Péter
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned