Logo
Nyomtatás

 41. Henry, a magának való tahó

2019. május 19.

Gondolatban éli Henry
régen az életet.
A betonkockából kimenni
fejében nem lehet.
Az ajtót befalazta rajta,
s nincsenek ablakok,
bár hiszi, nem ilyen fajta,
Henry folyton morog.

A világgal és magával
sem elégedett.
Sokszor hülyeséggel házal
– hová tetted az eszedet? –
Henry kérdezi magától,
bár meg van győződve belül
az ő sajátos igazáról.
De ennek ő sem örül.

Henry néha hiszi, hogy vicces
egy fanyar monológ,
pedig csak nyitva van a slicce,
és folyton kilóg
a tömegből. Nem az esze,
okossága, vagy szépsége miatt.
És ha mordult, hogy – Itt van, nesze! –,
még mindenki lehidalt.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:34
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

© A Hetedik, minden jog fenntartva.