Logo
Nyomtatás

 38. Henryt mosdatják

2019. május 18.

Henry arra ébred egy reggel,
kiterítve fekszik egy asztalon.
Testét simítják, de nem reagál kéjjel.
Így szól egy hang – Jaj, drága angyalom!
Korai volt ez a halál még néked,
de most megteszünk érted, amit lehet,
megmosdatunk tisztára szépen,
és fehér gyolcsba tekerjük testedet.

Henry megretten: mi ez a baromság?
Ülne föl, az asztaltól futna el hamar,
– Nézd – hallja –, ott még egy izom ráng,
de gyorsan merevedik, hát hamar
csavarjuk köré a tisztát, aztán a szemfedő
borulhat szemére. Itt áll
a falhoz támasztva a koporsótető,
hívom is Jóskát, szögezze rá.

Henry megrémül most tényleg, nagyon,
úgy tűnik, élve készülnek eltemetni őt,
– ez nem lehet –, üvölt, – ezt nem hagyhatom! –,
két kézzel szaggatná magáról a szemfedőt,
de jaj!, nem mozdul keze, béna,
és üvöltése is csak bent, fejében szól.
A jelenet innen már hangtalan, néma;
egy halottmosdató sincs, aki Henrynek válaszol.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:25
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

© A Hetedik, minden jog fenntartva.