Logo
Nyomtatás

 37. Henry és az ő éji szörnyei

 

2019. május 18.

 

– Csak éjjel jönnek elő a szörnyek,
ha nappal nem gondolok rájuk:
olyankor elmét enni könnyebb. –
Zabálni Henryét egyetlen vágyuk.
Nappal a falban tartózkodnak,
fufu a nevük, a gyerek megmondta,
az emberre rettegést hoznak,
bár alakjuk nem túl ronda.

Az a való igazat szólva 
Henry még sohasem látta őket,
bár beton kockájába zárva
megélt már számos esztendőket.
De tudja, hiába zárva ajtó, ablak,
a szörnyeket ez nem hátráltatja.
– Agyon csaplak, vagy bekaplak! –
vicsorog rá mindegyik fajta.

Hát Henry pajzsot növeszt ellenükre:
drótkerítést emel NATO szögesdrótból;
benne találnak a szörnyek emberükre.
Ő nem olyan, aki a másságnak behódol.
Henry tudja, látja a valóságot;
és amíg ő van, nincsen veszve semmi;
Ő aztán nem tesz soha sem baromságot,
csak saját elméje fog a pokolra menni.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2020. január 05., vasárnap 09:19
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

© A Hetedik, minden jog fenntartva.