Logo
Nyomtatás
HÁZASSÁG
 
csak nézlek
ránduló álmodban van-e még helyem
mellettem pihensz
de világod már fényévnyi
 
emlékszem mikor úgy tudtál szeretni
tükrömben fésülted simára
kócos vágyaid
csaknekem-mosolyod imádtam
 
mondd
 
ki koptatta szürkére a nappalt
húsz év alatt lassan
megöregedtek az éjszakák
ráncos lett a vágy
 
tapostuk az imát
pedig kötöttük-fontuk
magunkhoz az Istent
 
a holnapot
 
most némán vakon
kóvályog közöttünk
vád és unalom
ki változott
 
csak nézlek
 
minden pillanattal belélegezlek
keress meg szeress újra
érints egykor-önmagaddal
marasztalj
Konyári Mónika

Konyári Mónika (1971. Debrecen)
A Hajdúság fővárosában, ahol mai napig élek, semmivel nem fényesebbek és nem kopottabbak a napok, mint bárhol a világon. Csodák és háborúk, emelkedők és lejtők, teljes pillanatok és befejezetlen gondolatok... mind-mind összegyűltek bennem. Negyvenes éveim derekán éreztem először egyfajta késztetést, hogy gondolataimat versben vagy prózában közöljem. Nagyszerű mentorokat kaptam útitársul, akiktől máig sokat tanulok. Már csak hab a tortán, ha másnak is tetszik, amit alkotok.

Legfrissebbek a szerzőtől: Konyári Mónika

© A Hetedik, minden jog fenntartva.