- Írta: Konyári Mónika
- Kategória: Versek
- Megjelent: 329 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
HÁZASSÁG
csak nézlek
ránduló álmodban van-e még helyem
mellettem pihensz
de világod már fényévnyi
ránduló álmodban van-e még helyem
mellettem pihensz
de világod már fényévnyi
emlékszem mikor úgy tudtál szeretni
tükrömben fésülted simára
kócos vágyaid
csaknekem-mosolyod imádtam
tükrömben fésülted simára
kócos vágyaid
csaknekem-mosolyod imádtam
mondd
ki koptatta szürkére a nappalt
húsz év alatt lassan
megöregedtek az éjszakák
ráncos lett a vágy
húsz év alatt lassan
megöregedtek az éjszakák
ráncos lett a vágy
tapostuk az imát
pedig kötöttük-fontuk
magunkhoz az Istent
pedig kötöttük-fontuk
magunkhoz az Istent
a holnapot
most némán vakon
kóvályog közöttünk
vád és unalom
ki változott
kóvályog közöttünk
vád és unalom
ki változott
csak nézlek
minden pillanattal belélegezlek
keress meg szeress újra
érints egykor-önmagaddal
marasztalj
keress meg szeress újra
érints egykor-önmagaddal
marasztalj

Konyári Mónika
Konyári Mónika (1971. Debrecen)
A Hajdúság fővárosában, ahol mai napig élek, semmivel nem fényesebbek és nem kopottabbak a napok, mint bárhol a világon. Csodák és háborúk, emelkedők és lejtők, teljes pillanatok és befejezetlen gondolatok... mind-mind összegyűltek bennem. Negyvenes éveim derekán éreztem először egyfajta késztetést, hogy gondolataimat versben vagy prózában közöljem. Nagyszerű mentorokat kaptam útitársul, akiktől máig sokat tanulok. Már csak hab a tortán, ha másnak is tetszik, amit alkotok.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Konyári Mónika
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned