- Írta: Konyári Mónika
- Kategória: Versek
- Megjelent: 176 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Non filter
Tökéletes rendben ismétlődnek a leckék,
a mezsgyék egyre vékonyabbak.
Látod te is?
Egyre világosabbak az éjszakák,
a távolság már csak érvekben mérhető.
a mezsgyék egyre vékonyabbak.
Látod te is?
Egyre világosabbak az éjszakák,
a távolság már csak érvekben mérhető.
Felejthetnél, de minek?
felejthetnélek, de viszek inkább
néhány tűéles képet magammal,
óvszernek bűnbeesés ellen.
felejthetnélek, de viszek inkább
néhány tűéles képet magammal,
óvszernek bűnbeesés ellen.
Vagy elképzelem, hogy
csendben nézzük romlón,
a szomszéd ház omló falán,
mit rajzol ma a salétrom.
Ha akarnánk, talán
nem volna hiány.
Csak tervezhetetlen.
csendben nézzük romlón,
a szomszéd ház omló falán,
mit rajzol ma a salétrom.
Ha akarnánk, talán
nem volna hiány.
Csak tervezhetetlen.
Igen.
Így van ez drágám,
a holnap nem lézerrel metszett.
Érvény-vesztett dogmák
és néhány azonosság emel hidat.
"Minden utat végig járni!"
Csak az imát ne felejtsd!
Így van ez drágám,
a holnap nem lézerrel metszett.
Érvény-vesztett dogmák
és néhány azonosság emel hidat.
"Minden utat végig járni!"
Csak az imát ne felejtsd!
Honnan tudnád, amit még én sem.
Álarc mellett felejtett ruhám...
ahogy kérted.
Vagy én akartam így?
Lázas vagyok én is,
ki kell egészíts!
Álarc mellett felejtett ruhám...
ahogy kérted.
Vagy én akartam így?
Lázas vagyok én is,
ki kell egészíts!
Igen.
Ilyen ez Édes,
egy non-filteres,
tökéletes, tök életlen pillanat.
Érzed Te is?
Egyre beszédesebbek a hajnalok.
Már csak érvekben mérhető a távolság.
Ilyen ez Édes,
egy non-filteres,
tökéletes, tök életlen pillanat.
Érzed Te is?
Egyre beszédesebbek a hajnalok.
Már csak érvekben mérhető a távolság.

Konyári Mónika
Konyári Mónika (1971. Debrecen)
A Hajdúság fővárosában, ahol mai napig élek, semmivel nem fényesebbek és nem kopottabbak a napok, mint bárhol a világon. Csodák és háborúk, emelkedők és lejtők, teljes pillanatok és befejezetlen gondolatok... mind-mind összegyűltek bennem. Negyvenes éveim derekán éreztem először egyfajta késztetést, hogy gondolataimat versben vagy prózában közöljem. Nagyszerű mentorokat kaptam útitársul, akiktől máig sokat tanulok. Már csak hab a tortán, ha másnak is tetszik, amit alkotok.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Konyári Mónika
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned