VÉGKÉRDÉS
 
Egyszer kaptam valakitől
egy darab drótot –
két végét összekötöttem
és szabályos karikát
formáztam belőle.
Azt görgettem aztán
hegyre fel,
mindig csak fel,
soha lejtőre.
Ösvény nem volt előttem
és ember sem,
hogy utamat állja –
csak fű,
 
száraz levél
és hó,
gyakran hatalmas,
szívdöglesztő hó.
 
Most már fenn vagyok,
a kopasz alpeseken,
jól látszanak innen
a környző városok,
városokban az utcák
és a házak,
emberek, mint játékkatonák
a szabályos réseken.
Leteszem  karikámat
és hosszasan nézem lenn
a hangya-népet -
életemben először
arra gondolok,
vajon miért nem találtam ki
magamnak annyi év alatt
egy könnyebb játékot.

 

B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned