Mellékszerep
 
A függöny legördült.
De a tapsvihar nem neked szól,
te csak ülsz merengőn
az unásig koptatott színpadon-
mellékszereplő...
 
Beléd mar a fájdalom.
Hát ennyire futotta...
lehettél volna primadonna,
naiva, istennő, díva...
Mari körhintában ülve
szerelemért szédülve-lázadó
vagy épp Jago-i áldozat,
asszony, kit bedőlve cselszövőnek,
féltékeny szerelem öl meg,
 
avagy Mesterért rajongó Margarita
vagy Nana, pénzért szerelmes,
felkapott kurtizán
és halnál vétlen,
Jeanne d'Arc-ként máglyahalált.
 
Játszhatnál asszonyt,
aki véres mocskát
tébolyultan mossa,
netán a szent szüzet,
karodban ringatva
a Megváltó gyermeket.
 
De nem...
csupán néhány mellékszerep,
ennyi jutott.
Voltál szobalány, kokott,
eltitkolt szerető,
méltó anya és jó boszorkány...
s néha fölvillant a Nő...
 
Most legördült a függöny.
Végleg...
nem ujjong a közönség...
nincs több szerep
amiért színpadra lépjek.
Mond ki Te, ha igazán
és akarón szeretsz:
Elég volt ebből neked-
 
én hazavárlak...
Konyári Mónika

Konyári Mónika (1971. Debrecen)
A Hajdúság fővárosában, ahol mai napig élek, semmivel nem fényesebbek és nem kopottabbak a napok, mint bárhol a világon. Csodák és háborúk, emelkedők és lejtők, teljes pillanatok és befejezetlen gondolatok... mind-mind összegyűltek bennem. Negyvenes éveim derekán éreztem először egyfajta késztetést, hogy gondolataimat versben vagy prózában közöljem. Nagyszerű mentorokat kaptam útitársul, akiktől máig sokat tanulok. Már csak hab a tortán, ha másnak is tetszik, amit alkotok.

Legfrissebbek a szerzőtől: Konyári Mónika

Tovább a kategóriában: « Lázasan Dübörgő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned