A RETTEGÉS ANATÓMIÁJA


Félek. Attól, hogy félhet más is.
Társai leszünk a rettegésnek.
Mint analógot a digitális,
szétbontanak és felcserélnek.

Félek attól, hogy szemben állok,
ugyanakkor a hátad mögött.
Nem köszönnek ránk új világok,
arcunk összeér, szemünk törött.

Ha szeretnek, talán akkor is félek.
Viszonoznom ezt oly bonyolult
vagy egyszerű, mint szikár faékek.
Faragott szívekbe hasít a múlt.

Félek akkor, ha tovább kísérlek.
Büszke kínjaid velünk szaladnak.
Magamban egyre csak tőled félek;
mégis megteszlek árnyalaknak.

Egy sorban állunk a többiekkel.
Foszlott térképek összes terveink.
Félek attól, ki félni nem mer,
és teleordítja termeink,

hol az Istent őrizzük hangtalan,
az irgalmas hazugságokkal együtt.
Azonosságunk öntudattalan.
Ha rátalálunk is, egymásban felejtjük.

/2016.05.27./

Utoljára frissítve:2016. augusztus 02., kedd 21:08
Paál Marcell Hesperus

Paál Marcell Hesperus

1972-es vagyok. Szeretem a 72-est. Bibliai szám. Egyensúlyban és (az én érdekemben) kordában tartott, iskolázott, jól nevelt gyermekkorban volt részem. Korrekt iskolák, buktatókon átívelő sikerek, egyetem, diploma. 1990-ben kezdtem el szóhalmazokat írni, felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett. Először – mi mást – szerelmeseket, majd másodszorra és sokadszorra is. Nagyjából 2000-ig tartott ez a szakasz, majd 12 évnyi csend. Közben munka, házasság, két páratlan gyermek, munka, kísértés, zavarodottság, hálátlanság, önbecsapás, bukás, menekülés, visszatérés Istenhez, vezeklés, újjászületés, szeretet, szerelem. Nincs kötetem. Terheim annál inkább… és hitem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Paál Marcell Hesperus

Tovább a kategóriában: « Akácvirágzás 1984-ben Gyengédség »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned