Akácvirágzás 1984-ben

Zöld, kék, fehér; árnyék, fény és én.
Fehér, fehér, fehér; árnyék, fény és
ti! Sóvár halottak: micsoda erő igazgat
benneteket, hogy a szememmel néztek, és
félre tolva kedvemet, a be nem szívott
illatokkal bennem lélegeztek. Legkivált
te: utolsó halottam itt legelöl, mit
keresel a formákban és színekben,
a csöndben és a zajban, mit a csillagokban
és a napban!? Könnyű szél van s kinyílnak
a lombközi szabálytalan fényablakok, ott
könyökölsz mindegyikben, s kortyolgatod
érzékeimben az akácillatot. Ahogyan a nap
takaró sugarában kortyolja a hold és
a mennybolt, úgy kortyolod, amiként mérget
sejtve én iszom bele a mennyboltba és
a holdba! Halálos bűvöletben, moccanatlan
figyellek udvarom nyújtotta ezer alakú
Isten-forma, fürtös szentély, szirom-
titok, lomb-sóhajok, szélhalkulás:
Isten-surranás, kihívó fehér sugárzás.
Akácfavirág, bodza! Lennétek bár
szíveink élő telefonja, s ne ez
a sírközi, szomorú, végtelenbe fonott
illatkoszorú... Sóvár halottam, legékesebb
kedvedet tartalékoltad ezekre a májusi
napokra. Az álnok élet csaliként dobta
eléd ezt a fehéren gyűrűző szépséget,
s mindig ahol voltál: tapasztalásod
romjai fölött... Most is itt lődörög
könnyűre vetkezett, bármit felölthető
szellem-szíved... Mint csillagfény
a parancsoló éjben, szétszóródsz
a tágulékony Mindenségben.

 

Utoljára frissítve:2018. október 25., csütörtök 18:37
Bartos Aranka

Bartos Aranka / 1932-2012 / költő Bácsborsódon született, majd hamarosan Bajára került. Három testvére közül a bátyja, Endre híres festőművész lett, de szobrászként is nagyot alkotott. A bajai ház, amiben felnőttek és amiben Aranka leélte az életét, ma Bartos Emlékház címen látogatható hely a művészetek iránt fogékony közönség számára.
Bartos Aranka több mint negyven éven át könyvtáros volt a bajai Ady Endre Városi könyvtárban. Első versét tizenöt évesen írta, az utolsót pedig halálos ágyán, húgának diktálva azt. Tagja volt a helyi Sugovica Irodalmi Körnek, valamint a Kézjegynek, vagyis a Tolnai Tollforgatók Egyesületének. Rendszeresen publikált a "Jelkysvárosban", az évenként megjelenő "Kézjegy" antológiában; emellett a "Bajai Honpolgárban", a "Heti Hírmondóban", a "Művészet és Barátai" folyóiratban, a csongrádiak "Üzenet társaimnak" című, és még egyéb antológiákban is. Irodalmi pályázatokon lett díjazva, és elismerte őt városa is: Megkapta a "Baja Város Kultúrájáért" kitüntetést.

Bartos Aranka: Önéletrajz helyett

Úti keresztfa tövénél a vándor, ha
leroskad, s a látóhatáron túlra tekint,
ősi erő szövi át csendjét, mint annak,
aki békét nyer a szavak reményzöld
sűrűjében, e viharpihentető nagyerdő
közepén... Már gondolati formában is
zenél a magyar szó, Istentől való
nyelv a mienk, ahol hittel rak
fészket a költészet: - tölgyfalomb
sátorban a dalos madár. Az emberi lét
talaján annyi a buktató, ahány a lépés,
de a tilosba tévedt, űzött elme, ha
elfárad, itt nyugvóhelyre talál, mert
versben a szó megdicsőül, mint déli
sugár az úti kereszt pléhkrisztusán.

https://www.youtube.com/watch?v=HNry1rl4xIs

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned