November
 
November mint a rőt vad őz,
puhán lépked, majd elidőz
vén erdők alján, réteken,
s avarral ágyaz félszegen.
 
November szeme könnyező,
ólmos ég sírta könnyeső
oson át falun, városon,
mélázva nyári lábnyomon.
 
November ajkán hárfadal,
mely ledér széllel táncra csal,
csenevész bokrot, gyönge fát,
törékeny múltat, s lágy imát.
 
November karja nyirkos ág,
s ha dér csókolja bíborát,
nincsen szívében semmi félsz,
fagyos levéllel halni kész.
Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem, Maglódon.
Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.
Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.
Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálán osztottam meg.
Szívhajtásaim antológiákban és négy saját verseskötetben szöktek szárba.
Könyveim címei:
• Hajnalfényű gondolat,
• Illanó idő,
• Csendből fakadt,
• VASKÓpéságok.


Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.
A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Tovább a kategóriában: « Egy áprilys októberi nap Legalább »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned