Sűrű ködöm
 
Nem én vagyok, aki jöttem
bujdokoltam sűrű ködben,
el se mentem, itt tanyáztam
önmagamban, ködbezártan.
 
Visszajöttem s el se mentem,
levegőt is ritkán vettem,
szólni is csak ritkán szóltam
egymagamban, félig holtan.
 
Aki jöttem, nem én vagyok,
az én szemem nem így ragyog:
mindenemet hátrahagyva
bámulok a kelő Napba.
 
Ketten vagyunk mégis egyek,
a csillagok akkor szebbek,
ha otthonra lel majd minden,
egyik nélkül másik sincsen.
 
Sűrű ködöm, ha elillan,
éjsötétben sem kell villany,
mikor hazafelé, gyalog
testem lelkemmel andalog.
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « A vonat Egy áprilys októberi nap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned