Ártatlanul
(szonettfüzér)
 
Ártatlanul kísért a pokol, mikor
megvadult sejtjeid sokasodnak,
okozat helyett látszanak oknak,
s felsejlik közel egy földön túli kor,
 
és imádkoznál egy lényhez, ki tudja,
mért születnek az ostoba dolgok,
a haszontalan foltokon foltok,
s lázasan csábít e tudás hűs kútja.
 
Felszínén a hullámzó szemérem,
s alámerülnél (csak, hogy tudd) mélyen,
miért téged sújt. Miért? Miért? Miért?
 
Ártatlanul jöttél e világra,
most rádöbbensz mégis egy hibádra:
hitted az igét, mi csupa jót ígért.
 
¬*

Ártatlanul kísért a pokol, mikor
a jóistenek nem néznek le rád,
s lappang benned egy rémes szerenád,
valami kegyetlen, néma, mély sikoly.
 
Azt hallgatod minden nap, minden éjjel,
sokasodik benned a rossz anyag,
s néma sikolyban dagad, megtapad,
és egész létedet feszíti széjjel.
 
De mégsem hullhatsz szét darabokra!
A hajnali ég rőt csipkebokra
a felkelő napban néked lángra gyúl,
 
uralod tested s a dermedt lelked,
és kisgyerek vagy, ki csak szerelget:
összerakod magad mire alkonyul.
 
*

Ártatlanul kísért a pokol, mikor
álmaidban dús kalászok ringnak,
s a búzaszem kipergetve mind vak,
mert élősködik a gabonaszipoly,
 
kezeid közt a liszt szürkévé válik,
teknődben tészta, csak ragad, dagad,
szürke már minden megmaradt hajad,
s tejben az élesztő csak nyúlik-mállik,
 
de ébredve friss kenyér szagára,
nem gyötör az álmaidnak ára,
élet vár a sajgó búzaföldeken,
 
a búzavirág néked is nyílik
remény kékjével, s úgy, ahogy illik
tetőtől talpig majd téged is beken.
 
*

Ártatlanul kísért a pokol, mikor
kínokba merülve vétlen szenved
mezítelen alázatban tested,
és célokat szül lelkedben a szigor.
 
Célok vezetnek a holnapi fénybe,
hol színek várnak (nem az ostoba
homályban fürdő lisztfehér szoba):
Vár zöldben a sárga és az ég kékje,
 
s hangok is várnak, igazi hangok,
madárfüttyök (nem lélekharangok),
dallamos zizegés lépteid nyomán,
 
illatok várnak (nem bűzök, szagok),
a napmelegtől csírázó magok.
Várnak. Ne siess, csak indulj el korán.
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Holnapsziluett A vonat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned