Augusztusi roráté
 
Együtt ébredtünk.
Még nyirkos volt a reggel
s egy álomból kifoszlott
kócos gondolat
ténfergett fölöttünk
kábultan, mint porszem.
A hídon túl elrohant
a fél hatos vonat.
 
Nem szólt.
Nem kérdezett semmit.
Nem kántált fülembe
holmi szent igét.
Nem is lélegeztünk.
(Elvégre transzcendens)
Bár homlokomra lehelt
egy kósza  tollpihét.
 
Omló párlatokban
levitált az idő.
A függönyön két fénycsík
párban üdvözült.
Ölében nyugodva
én, az ember-gyermek;
a tisztának tervezett,
a sárban földre szült.
Helyette mozdultam.
Azt hiszem, mosolygott.
A kávét ma sem várta meg.
 
Barbár dal a nappal:
a csend húsába hatol,
mint  enyhült  sebbe mártott
ólmos dárdahegy.
Pápay Eszter

Vácott születtem, 1967-ben, Szent Mihály napján. A keresztségben az Eszter nevet kaptam, amitől tízéves koromig ösztönösen szabadulni szerettem volna. Ma már értem miért és azt is, mi értelme mégis annak lenni, aminek és akinek az ember született. Gyerekként nagy hatást gyakorolt rám az extrém mennyiségben elolvasott mese, Attila véres szárszói inge és a felismerés, miszerint nem mindenki látja értelmét a hangyák etetésének. Korán kezdtem írni, s az elmúlt évtizedek alatt sokféle formában műveltem ezt a dolgot: írtam riportot, publicisztikát, forgatókönyvet, dalszöveget, bohózatot, miegymást. A művészetekhez való vonzódásom az egyik legmeghatározóbb tényező az életemben; a szavakkal való alkotáson túl a zene és a képi kifejezés különösen közel áll hozzám. Szemlélődő és kutató természetem elsősorban az emberi lélek rezdüléseire kíváncsi . Ez foglalkoztatott illetve foglalkoztat pedagógusként, újságíróként, szerkesztő-riporterként, költőként és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ezért indultam hivatás szintjén is a pszichológia irányába. Írói feladataim mellett alternatív terápiákkal, elsősorban művészetterápiával foglalkozom. Azon barátaim és kollégáim akik igazán ismernek, a világ egyik legrealisztikusabb misztikusaként gondolnak rám. Akik nem ismernek, - nos, azok számára is van még esély.

Megjelent köteteim:        

                                           A gyógyszer neve: megbocsátás ( lélekpatika ) 2010

                                          A magányos dervis tánca   (egyperces lélekmesék, novelláskötet ), 2014

                                          Ahogy tőlünk telt (interjúkötet, társszerzőként),   2015  

                                          A tükör ott benned ( verseskötet ) , 2016

                                                                    (ennek része a „Szélpalota” című gyermekversciklus, 2006-ból)

Önálló kiállítás: „Nézzétek a mezők liliomait”, 2003

Legfrissebbek a szerzőtől: Pápay Eszter

Tovább a kategóriában: « Kredenchalál Tatjana, 2. levél »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned