Amikor eljött az idő
 
Azt mondta, lefürdik,
hogy jó szagú halott legyen,
amikor itt az idő –
nem mosolygott,
komolyan gondolta;
a harmadik fiókban,
a zoknikba bújtatva van a pénz
a temetésre (vagy a szabadulásra),
szórják szét,
nem kell sírkő, fejfa, pap, ima –
nem mosolygott,
komolyan gondolta.
Azt mondta,
elkoszolódott már a szíve, lelke
ettől a világtól,
pedig ő mindig patyolat tiszta
akart maradni,
csak ez a sok sár, szenny, köpedék
már elviselhetetlen –
nem mosolygott,
komolyan gondolta;
ha nincs kire felnézni,
csak lehajtott fejjel bandukol
az ember,
egy idő után vak és süket lesz –
nem mosolygott,
komolyan gondolta.
Azt mondta, egyszer mintha
megérintette volna Isten,
csak ő lehetett,
mert sem előtte,
sem utána nem érzett hasonlót –
nem mosolygott,
komolyan gondolta;
néhányszor még akarta érezni,
főleg amikor keserű
és elesett volt,
és amikor terebélyes,
árnyadó fa akart lenni,
de csak csenevész bokorként
küzdött a szomjhalál ellen,
de végül beletörődött
az érintetlenségbe –
nem mosolygott,
komolyan gondolta.
Azt mondta,
a hatalomnak ismét
tépőfoga nőtt,
és éles karma,
már az alattvalók is
golyóálló mellényben járnak,
és pisztollyal, korbáccsal,
gőgösen, lelketlenül, de félve –
nem mosolygott,
komolyan gondolta;
közben a haza csak ország lett,
letérkövezett, szomorú
provincia,
hallgatag vidék –
nem mosolygott,
komolyan gondolta.
Azt mondta,
ott ül már mellette a halál,
jót beszélgetnek,
határozottan kijelentették,
bolond világ ez –
csak mosolygott,
komolyan gondolta;
csak az ölelés számít,
a figyelem,
a felelősség,
és ha tudsz eléggé szeretni –
csak mosolygott,
komolyan gondolta –
akkor is,
amikor eljött az idő.
Egervári József

Egervári József vagyok, Jászberényben születtem 1962-ben, de Cegléden élek már huszonöt éve. Semmiféle irodalmi végzettségem sincs, a kötelező általános- és középiskolai magyar órákon kívül csak az olvasás szeretete vonzott az írás művészetéhez mindenféle kacskaringós utakon.

Tizenhét évig újságírással foglalkoztam, egy kisvárosi lapnak főszerkesztője is voltam egy darabig, míg bele nem tenyerelt a politika, s mivel sosem szerettem bértollnok lenni, egyik napról a másikra eljöttem az újságtól.

Öt éve ismét nekifogtam verseket, elbeszéléseket, novellákat írni, több antológiában, internetes oldalon jelent meg írásom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Egervári József

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned