Menet(t)rend
 
Azt mondják a fájdalom az,
amitől a vers VERS lesz.
Akkor a múltam termékeny,
a jelenem meg terhes.
A továbblépés is csak egy séta:
a körforgalomban balra index.
Hiába ragadod meg a pillanatot,
ha levedlett bőrödben sziszegsz.
A bőröndbe tömheted, ami még van,
s hátra hagyhatod, ami már nincs.
Tudod, hogy a baba-naplódban
ott lesz a beragasztott tincs.
Csak próbálom magam beilleszteni
a falra szegelt összképbe.
Hol találhatók család-jegyek
a rám festett arc-térképben?
Sóbálványokat ölelek félszegen,
s nézek az égre, hátha esni fog.
Eltűntek a régi érintések,
és a köztünk lévő szinapszisok.
A papírt is csak nyolcba lehet hajtani,
a kilencedik éle(t) már hazugság.
Szó-csomók gyűlnek a garatban,
gyomromban tetőzik a tanúság.
Üvöltenek bennem a megjegyzések,
míg csendem légüres térben terjedő.
A hangerőszabályzón miért csak én
látom, hogy balra is tekerhető?
Mennyi vissza-el-megfojtott probléma.
Újabb állomáson állok. Visszaforduljak?
De már csak annyi időm maradt,
hogy elkésni tudjak.
Utoljára frissítve:2020. január 04., szombat 12:44
Bíró Rudolf

Bíró Rudolf
 
1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen, azóta is itt élek és dolgozom. A versekkel csupán pár éve alakítottam ki bensőségesebb viszonyt, addig csak gondolatokat vetettem papírra, melyek igyekeztek rímelni egymással.
Goethe szavai azok, amelyek leginkább tükrözik a verseimben megjelenő érzés- és gondolatvilágomat:
„Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.”
Verseim minden esetben az érzelmeim kivetülései, a pillanatnyi gondolatok, hatások megvalósulásai. Törekszem bennük olyan képeket, metaforákat, asszociációkat, hasonlatokat alkalmazni, melyek szuggesztíven, átvitt értelemben jelenítik meg a mondandót, arra sarkallva az olvasót, hogy több időt töltsön a versemnél pusztán egy „egyszeri” olvasásnál. Ezen kívül folyamatosan kísérletezek a versformákkal, szótagszámmal, szerkezeti felépítéssel (tükörszonett), hiszen, ahogy Jagi barátom /Jagos István Róbert költő; 1974-2019 / mondta: „éhezek”, és így csillapítom az éhségem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bíró Rudolf

Tovább a kategóriában: « Kanapé Létgyónás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned