SZIGORÍTOTT KARÁCSONY

(a nyolcvanas évekre emlékezve)

A városban ráérősen havazott,
mintha öreg kéz szitálna lisztet
az ünnepi kalácshoz.

Úgy gondoltam, majd csak eltelik
valahogy ez az est is,
mint ahogy az összes többi
abban a szűkös évben
és csak ültem egyedül a sötétben.
Tűzifát nem utaltak ki
még porcióra se,
így csak a villamos kandallót
kapcsoltam be:
barackszín-fény áradt
szét az egy szoba-konyhában .
Nem vártalak. Nem is gondoltam rád,
csak feltűnt hirtelen
fehérfogú képed az ablakkeretben.
Olyan voltál ott,
a kitárt ajtóban,
mint nagydarab angyal,
talpig szikrázó hóban,
hátadon kis fenyőfa-szárnyakkal.
Rumos csokoládét hoztál
és két narancsot,
én kitöltöttem valami maradék,
kétszer félpohárnyi vermutot.
Törökülésben kuporogtunk a kandalló előtt,
két marokra fogva poharunk’,
(talán az italt melengettük)
és mosolyogtunk boldogan,
minden józan ok nélkül.
Egyszer felálltál
s arannyal befújt,
műanyag mécsest akasztottál
az üres fa csúcsára.

Meggyújtottad és azt mondtad :
(a helyzethez mérten elég gügyén )
„legyen kicsit melegebb
ezen az estén.”

A városban ráérősen havazott,
mintha öreg kéz szitálna lisztet
az ünnepi kalácshoz
és hallszott, amint a gyerekek
minden kapun bezörgetnek.

Utoljára frissítve:2019. december 05., csütörtök 07:13
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned