A celofán

Az édes íz képzete
nyelved és szájpadlásod
közti orális térben lebeg.
Az elfricskázott cukorkás papírral
szellő játszik,
mint a lemondás erőtlen lehelete.
Az elolvadt boldogság zörgő emléke
bizonytalanul meg-megmozdul
a hétköznapi porban.
Még nem döntötte el,
menjen vagy maradjon
(maradjon szemét,
vagy legyen relikvia).
Amikor ösztönödtől hajtva
lehajolsz az üres celofándarabért,
együgyűen tapasztalod,
még működik a pavlovi reflex
(mily bölcs a tudomány
és mily szolgalelkű az organizmus).
Magad sem tudod, miben bízol,
amikor e lim-lomot zsebedbe gyűröd
s nyeled keserűvé vált,
sűrű nyáladat.

Utoljára frissítve:2019. december 02., hétfő 22:44
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Az újszülött Kódfejtő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned