Csillagpor

Nem nagy ügy.
Ha jó messze kinyújtom
a fejem fölé a bal karom,
ujjhegyem átér a vén Tejúton,
és lángot fog egy árva csillagon,

apró tüzet, éppen csak hogy éget,
két ujjam közé feszül, remeg,
otthonául a végtelenséget
tudja, és persze nem érti meg

miért is akarnám csak magamnak
álmok és szerelmek hímporát,
s a csillagok mind összeszaladnak:
- Engedd el, ne kínozd így tovább,

itt van jól, hogyha valaki holnap
felnéz az égre, hogy keresse
mit mondjunk? Jöttél és megraboltad,
mert úgy éreztél tegnap este? -

S én engedem,
és az ujjhegyemre
vérszínű hajnal fénye fut;
bezárt tenyeremben fáj a csendje,
ahogy egy csepp fény fájni tud.

Utoljára frissítve:2019. december 02., hétfő 21:34
Hepp Béla

Hepp Béla vagyok, de aLéb, vagy éppen a_leb néven is publikálok, hol milyen átgondolatlan nicknévvel sikerült beregisztrálnom.
1961-ben születtem Budapesten, Zuglóban, laktam vidéken kölyökként, majd újra Pesten, és azóta is. Dolgoztam gyárban, voltam vezető, dolgoztam saját vállalkozásban, és hosszú ideig a közéletben is.
Kamaszkori íráskényszerem ma is őrzött verskezdeményei után jó néhány év kimaradással (és néhány apróbb visszabotlással) kezdtem újra írni és belelépni a netes publikálás egyszerűnek tűnő világába: 2006-ban a Digitoll és ugyanez évtől a Napvilág Íróklub, 2007-től a FULLEXTRA, 2008-tól hosszabb-rövidebb megszakításokkal a DOKK felületén. Ezeken a helyeken ma is rendszeresen jelen vagyok, de voltam a DunapART-on, a Héttoronyban, a magyarparnasszus.hu, a Cserhát Művész Kör oldalain, és sokszor vendégeskedhettem a Holdkatlan-ban.
Egy kötetem jelent meg a FULLEXTRA jóvoltából, Csöndes érintés címmel 2009-ben.
Írtam rosszabb-jobb mesefeldolgozást színpadra (Hamupipőke, Holle anyó), megjelenhettem pár folyóiratban (pl. Agria), néhány antológiában, de igazán ma is a netes publikálás közvetlen élménye, a kialakuló párbeszédek, az ezeken az alapokon formálódó emberi kapcsolatok, személyes ismeretségek élménye, amiben leginkább jól érzem magam.
Kedvelem a kötött formákat, a rímes, ritmustartó verseket olvasni csakúgy, mint írni, de hiszek a szó, a díszítetlen szöveg erejében is. Szeretem az alkotás folyamatát, és szeretem az önálló életre kelni képes verseket, írásokat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Hepp Béla

Tovább a kategóriában: « A hallgatás zenéje Az újszülött »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned