- Írta: Nagy Antal Róbert
- Kategória: Versek
- Megjelent: 593 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Csillagom
Égi kútba hajtom az arcom,
szép felhőkre feszítve tartom.
Csillagom süt, kenyerét osztja,
számban olvad a fényes ostya.
Fénykardommal sújtok a rosszra.
Csillagom süt, éget kormosra
minden gyarlót, gonoszat bennem.
Jóra csábít, szeretőm, szentem.
Csak a vágyam, akár a szomjam,
nem lankad el szájban, se húsban.
Vadul török, nedvére nedvvel.
Csillagom kér: Gyújts fényt, vagy vedd el!
Vére a bor, teste a kelyhem.
Részegedj le, igyál ki engem!
Csillagom él, beragyog mindent.
Nem mondja: Nem! Nem ismer nincsent.
Múltam törzsén jövőmet hajtom.
Az Úr szólít, hangja a hangom:
Láncokból kell csokrokat kötni!
Óriás légy, ne létben csöppnyi!
Nagy Antal Róbert
Bemutatkozás
Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.
A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.
A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.
Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.