- Írta: Nagy Antal Róbert
- Kategória: Versek
- Megjelent: 781 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Csillagom
Égi kútba hajtom az arcom,
szép felhőkre feszítve tartom.
Csillagom süt, kenyerét osztja,
számban olvad a fényes ostya.
Fénykardommal sújtok a rosszra.
Csillagom süt, éget kormosra
minden gyarlót, gonoszat bennem.
Jóra csábít, szeretőm, szentem.
Csak a vágyam, akár a szomjam,
nem lankad el szájban, se húsban.
Vadul török, nedvére nedvvel.
Csillagom kér: Gyújts fényt, vagy vedd el!
Vére a bor, teste a kelyhem.
Részegedj le, igyál ki engem!
Csillagom él, beragyog mindent.
Nem mondja: Nem! Nem ismer nincsent.
Múltam törzsén jövőmet hajtom.
Az Úr szólít, hangja a hangom:
Láncokból kell csokrokat kötni!
Óriás légy, ne létben csöppnyi!
Utoljára frissítve:2016. július 23., szombat 12:58

Nagy Antal Róbert
NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely)
Gyenesdiáson tanít, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozik.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.
Versei eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Pannon Tükörben, a Palócföldben szerepeltek.
Egy kötete jelent meg 2018-ban Félidőben címmel.
Pedagógusként rendszeresen szervez irodalmi foglalkozásokat, író-olvasó találkozókat iskolája tanulóinak.
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Antal Róbert
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned