Fekete nyíl

Szokásommá vált egy idő óta,
hogy minden elhaladóban,
-akárha fényes kirakatban-
tetőtől talpig megbámulom magam:
„Óóó! Szóval így néz ki a fösvénységem,
a jókedvem, a gonoszabbik felem,
vörös bennem a pulykaméreg,
s püspöklila a szívem tája, ha félek.”
A minap kézen sétált el
mellettem egy fazon
s én hirtelen rossszul lettem,
mintha tengeri betegséget
kaptam volna tőle:
egy padra szédültem
s az aszfalt a fejem felett keringett.
Akkor értettem meg,
milyen befejezetlen az ember:
hiányzik róla a felfelé mutató fekete nyíl
mely minden nyelven arra figyelmeztet,
hogy ne állítsd őt fejére,
mert nem jó,
sőt egyenesen életveszélyes,
ha már egy ilyen parány világban is
tótágast áll a teremtett sorrend.

Utoljára frissítve:2019. november 07., csütörtök 09:25
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

Tovább a kategóriában: « Ketten Rév és vám »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned