Talaj menti fagyok


Én megbocsátanám, hogy nem tudtál szeretni.
Van ilyen.
A bennem rekedt szerelem azonban megalázott, dühös.
Engem ajánlott meg neked,
de neked kedvesebb volt a biztonságos,
szabadságnak keresztelt, langymeleg magány.
Időnként ingyen prostiként használtad a testem,
ami befogadta feszültségedet,
mint egy illegális szemétlerakó.
A gyűjtőzsák súlytalan, majdnem ingyenes,
üres szavakkal kifizethető.
Folyton valaki másról ábrándoztál,
lehunyt szemeddel őt láttad,
elképzelted, hogy őt érinted bőrömön.
Lehet, hogy vele utaztál el néhány napra,
vagy melléd szegődött egy másik királylány.
Már nem vágnak mellbe titkaid.
Emlékeid körül, blúzom alatt bizsereg még a nyárvégi szél,
de a küszöbön talaj menti fagyok toporognak.
Komoly lehűlés várható.
Nyugtalanít a gondolat,
elég meleg holmit vittél magaddal?

Utoljára frissítve:2019. november 06., szerda 17:38
B. Mester Éva

B. Mester Éva

Csak nyugdíjas koromban kezdtem el verseket írni. Addig csak családi ünnepek esetén, többnyire az asztalfióknak. Hét testvéremmel gazdag gyermekkorom volt. Felnőttként két gyerekkel magamra maradtam. Tettem a dolgom előbb közgazdászként, majd közgazdász-tanárként. A kenyérharcon túl ma már emlékeim, tapasztalataim és a családom adnak verseimhez témát, de nyitott szemmel járok a világban és érzékelem a lelkem rezdüléseit is.
Elsőként az Irodalmi Rádió fogadott be, ma már 5-6 irodalmi portál várja verseimet.
Egy kötetem jelent meg Csillagnász címmel, a második kötet előkészületei folyamatban vannak.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Mester Éva

Tovább a kategóriában: « Fehér holló Mintha kacagnék »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned