28. Henry nosztalgiázik

Henry folyton egy úton sétál:
régi szerelme háza előtt.
Mögötte lassan egy egész lét áll,
nehezen szedi már a levegőt.
Megváltozott a világon minden.
Tán Henry is folyton változik,
Tagadja, és hiszi, hogy van isten,
s az emlékeknek áldozik.

A ház a régi. A lépcső is az.
Más már semmi sem ismerős.
Ami most virul, másféle gaz.
Ő is elromlott. Nem volt erős.
Kell-e az árral úszni együtt,
különbnek érezze-e magát,
változzon, hogyha magával meggyűlt
baja, vagy hagyja, mint eb a szarát?

Henry néha nosztalgiázik
de már nem von le tanulságokat:
aki esőn áll, megázik.
Nem lesz ernyője. Erre fogad.
Hosszú lépcső, ami hegyre visz,
és ami még előtte áll.
A hegytetőben már régen nem hisz.
Ami ott vár, csak a halál.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. november 05., kedd 13:38
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned