- Írta: Zsobrák János
- Kategória: Versek
- Megjelent: 259 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Szindbád II.
Terhekkel s vágyakkal megrakottan
szállok... édened felé
Gyönyörben mosdatva arcomat
Tengerre szállok - remegve érted
Cipelve terheim álmaim útjára lépek
Hajóra száll s Teérted űz a vágy,
ködökbe burkolt viharzó tengerekre.
Repít – repít az álom!
Vitorlámat --mely tegnap még feszült--
rongyokra tépte mára (már) a szél.
S ma már tudom: hiába szálltam érted
viharzó tengerekre...
Hisz Te a parton vársz reám!
Zsobrák János
Zsobrakt János
A forradalom gyermeke vagyok (ill. voltam), mivel
sajnos nincs permanens forradalom így a tespedés embe-
reivel töltöttem életem nagyobbik rész(let)ét. 1956 u-
tán még kereszteltek is pedig már dúlt az istentelení-
tés -egyik nevemet örököltem a másikat a pap testálta
rám: így kimaradtam a névadó ünnepség puritánságaiból.
Dolgoztam, írtam... tanultam (önmagamtól). Valahogy nem
hittem a tanároknak. A "DÜBÖRGŐ TISZÁK" novellám vagy
versem? -nehéz megállapítani- a SOMOGYI ÍRÓK és költők
gyöngyszemeibe is besorolt.