Repülősó

Az utcák már sehová sem vezetnek,
de elindulunk, feléd lejt minden út,
legyen egyenes vagy görbe, szép vagy rút.
A többiek: gyűrött arcú istenek,

az eget nézik, hangosan nevetnek.
Besötétedett. Az égbolt egy mély kút,
csak néhány csillag még, mi belé nem fúlt -
a nevemet hallom, engem keresnek.

Valaki ébreszt. Őt sosem láttam még.
Az utcakő hideg, én ezt nem értem,
fölöttem már kéken pislákol az ég,

én ezt nem értem, nem lehetek vétlen,
a vérnyomásomat nem mértem már rég.
Kábultan nézem. Kámfort nem kértem.

Utoljára frissítve:2019. október 13., vasárnap 09:06
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Tovább a kategóriában: « Repülősó Mellékszerep »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned