Repülősó

Repült a só, a tányér eltörött,
eltört a tányér és a pillanat.
Valaki lecsapta a kanalat.
Egy légy repült át az asztal fölött.

Repült a só, ő lett az üldözött,
a hangulat is utánaszaladt,
falnak ütődött – nem látta a falat –,
repült a só, kavarta a ködöt.

A sószóróból dőlt a sóvihar,
ázott a szó, a szív, a hangulat.
Aztán kilépett két köpcös szivar,

és lepisálták körben a falat.
Repült a só, maradt a nyom, a fal.
Eltört a tányér és a pillanat.
Utoljára frissítve:2019. október 14., hétfő 10:18
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

Tovább a kategóriában: « Repülősó Repülősó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned