Mint tavaly

És beköszöntött. A tavalyi évszak.
Repült a nyár, a nyíl, a nyúl, a csákó.
Volt hinta, birkó fekvő és felálló.
Volt tésztagyúrás, bodzaszörp és étlap,

és nem kerestük, csöpög-e a jégcsap.
Termett a kiskert, elpihent az ásó,
mikor a fáradt lábra jött a lábsó,
és masszírozva nyúlt ki mind, a végtag.

Elnyúlt az est is két nappal között.
Szunnyadt a fej, a fej mellett a haj,
szunnyadt a sípcsont, mégsem lett törött,

szunnyadt a kísértés, szunnyadt a baj,
bár álmában időnként felnyögött.
Megint csak ősz lesz. Mint tavaly. Ajjaj!
Utoljára frissítve:2019. október 14., hétfő 10:17
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned