Macskaúton

Elindulhatsz. Talán a macskaúton.
Míg kapaszkodsz, előbb az eresz alján,
elmormolod, jó, hogy a macskakarmám
még lábnál van, ez úton tart, ha súgom,

és mormolom. Jöhetne szinte bármi,
véreb, komondor, róka, medve, sólyom,
te macska vagy. Mutasd meg, hogy mi módon
lépdelsz. Legyél akármilyen parányi.

Te macska vagy, ne állj a bamba sorba,
nézd, hívogat a távlat és cserép,
ne tékozold, nem ér meg tércserét.

A sor a sorban állók csalfa sorsa.
Te macska vagy. Van meghívód a térbe.
A többieknek remeghet a térde.
Utoljára frissítve:2019. október 14., hétfő 10:40
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned