- Írta: Siska Péter
- Kategória: Versek
- Megjelent: 345 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Vészbejárat
Ugyanaz a ház. Az ajtó nem nyílik.
Honnan e különös, e furcsa hajlam?
Alig várom, hogy a hangodat halljam.
Kopogni? Elszámolok lassan tízig,
Honnan e különös, e furcsa hajlam?
Alig várom, hogy a hangodat halljam.
Kopogni? Elszámolok lassan tízig,
döntenem kell, már nem lehet kétféle
bennem a lélek, szerelemre gyullad
egész lelkem, fekete pernyék hullnak
csak hullnak bennem az ő szent képére.
bennem a lélek, szerelemre gyullad
egész lelkem, fekete pernyék hullnak
csak hullnak bennem az ő szent képére.
Őrült vagyok. Otthon a férjed, Sándor.
Nem tudom, talán ez sem a véletlen
játéka, talán újra én tévedtem.
Nem tudom, talán ez sem a véletlen
játéka, talán újra én tévedtem.
Lesz, ami lesz. Amit majd a sors enged.
Itt állok. Többé nem vagyok már gyermek.
Az ajtó kinyílik. Az utca lángol.
Itt állok. Többé nem vagyok már gyermek.
Az ajtó kinyílik. Az utca lángol.

Siska Péter
1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Siska Péter
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned