Bátorságpróba

Bátortalan vagy. Két marokra fogjad,
a tollat is. Talán korán felébred,
és homlokon csókol. Bár volna képed,
és ajkad is. Mindegy. Míg fel nem olvad,

a Múzsa is szorong. Úgy lesz szabad,
ha felhevülsz. Lehetsz életre bátor,
akit fölkelt a bipoláris vándor,
a Hold. Még sápatag. Addig halad,

míg látod. Aztán átszakad a minden,
hajnalra fordul homlokod felett.
Már nem sietsz. Nem menekülsz el innen,

csak megvárod, míg volna telni kedve,
hajnalban is. A Nap meg felnevet,
és rád kacsint: Ne fogd már olyan esdve.
Utoljára frissítve:2019. október 14., hétfő 10:18
Miklya Zsolt

Fogyatékkal, hiányokkal születtem és nőttem fel, a nyelvet is hiányokkal együtt kaptam, mint egy csipkemintázatot. Gyerekként játékaimmal és képzeletemmel, kamaszként lázadással és fel-feltörő versforrással, felnőttként alkotó folyamattal és az inspiráció forrásvidékének tiszteletével próbálom kezelni a helyzetet. Így születnek – többek között – a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Miklya Zsolt

Tovább a kategóriában: « RBZ Szonett 1 Vészbejárat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned