Köszönöm neked

a szétpattanó, már húst rágó bilincseket,
a legbelső ajtókat nyitó kilincseket,
a vakítón csillogó kincseket,
a gyönyörtől szétzilált tincseket,
a vértező érzelmi lincseket,
a fájón tanító nincseket -
abból jutott bőven nekem s neked…
De, mi volt… azért mondok köszönetet!

2015. augusztus

Utoljára frissítve:2019. október 07., hétfő 09:05
Lovass Adél

"Életünk festménye avantgard és színes, ne legyen egyszínű, vagy, mi rosszabb, vászna üres!"

Legfrissebbek a szerzőtől: Lovass Adél

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned