Ketten

Ketten bolyongunk,
mint valami versben –
sok a hasonlat,
bár a TE és ÉN
még egyedi történet.

Ketten ballagunk,
-mi tagadás- elég mackósan,
de merre is?
s a kezdeti költemény
miért lesz egyre prózaibb?

Ketten kószálunk
s az útjelzők már
nem is fontosak –
egymás keze : a puha-régi,
még mindig biztosabb.

Talán valahol írva van,
hogy meddig tart e kettős
és hol lesz a végünk?
de addig még sok a hasonlat
s mi lassan megtörténünk.

Utoljára frissítve:2019. október 07., hétfő 08:31
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Hazatérés Fekete nyíl »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned