A fotó

Le szeretném fényképezni a Múltat,
amint épp hadba küld
száz- kétszézezer, millió
hamvas fiatalt -
azt a mozdulatot,
mellyel beinti,
-mint gyászindulóba
a komor tubát-
a tömeges véráldozatot.
Úgy irányítanám gépemet,
hogy látszodjon a fiúk
dalra nyíló ajka,
naiv, mit-tudom-én-kiért-miért-mosolya
s a felrózsázott szerelvény,
amint elindul velük
a véres ravatalra.

Aztán felszegezném a képet
a mai konzum-világ
avatárokkal, mesztelenkedőkkel és vámpírokkal
telefirkált falára, hogy
Soha,
Semmiért,
Senki
meg ne ismételje
azt a mozdulatot.

Utoljára frissítve:2019. október 07., hétfő 08:27
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Prágai kávé Hazatérés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned