Eljöttél

Halkan csukd be az ajtót, egyszerű itt
minden és szegény, egy szék, várj,
leporolom, ülj le, illedelmes vagy,
szoknyád simítod térdeden, jól nevelt
mosolyod viseled, és halk vagy,
és figyelsz.

Szeretem tekinteted, ahogy szavaimra
reagál, néha szememben nézve megáll,
és elmosolyodsz, simogató mosoly,
a mindig komoly időt oldja fel, ne törjük
meg a csendet.

Mivel kínáljalak?
Látod, üres az asztal, egy pohár,
üresen koccan az is, szégyenlem,
ne nézd mit viselek, ócska gönc,
itthonra jó, majd levetem, takarva
a szakadásokat.

Feküdtél már földön matracon?
Most húzódj mellém, nevess velem,
oldd fel zavarom, kínos ez nekem,
neked is, csavargó világba csöppentél,
én világom, osztozol rajta velem?

Hajtsd a ruhád a székre, vigyázz,
ne essen a földre, piszkos, nincs nő,
ki itt rendet tenne, emberként kezelne,
talán még a férfit is látná,
s együtt ébrednénk.

Eljöttél.

Utoljára frissítve:2016. augusztus 02., kedd 21:24
Tiszai P. Imre

"67 éves vagyok, tehát már nem fiatal. Mindössze hat éve írtam először valami versfélét, de vallom, hogy a költészet egy fertőző állapot, aki megszereti az örök rabja lesz. Szeretek írni"Talán a novelláim jobbak mint a verseim, mégis a verseket igazán magaménak" A lelkem írja őket. Őszintén, nyíltan - lehetőleg egyszerűen - vigyázva nyelvünk szépségére.
Nem engedem, hogy költőnek nevezzenek, mert nagyon messze vagyok az igazi költők szintjétől. Ma Magyarországon sok ezer ember aposztrofálja magát költőként - van aki nevéhez ragasztja a titulust (ez nagyon visszataszító) - de véleményem szerint talán ha tíz ember fog maga után maradandó nyomot hagyni.
Nem mondhatom, hogy sikereket értem el az írásaimmal. Mindössze egy kisregényem jelent meg, azon kívül pár novellám, pár versem folyóiratokban és antológiákban. Örülök annak a szintnek is, hogy nem kell a megjelenéseimért fizetnem, mások kérnek tőlem írásokat. A Napkút éves antológiáiban és a Kanadai Kaláka irodalmi folyóiratban rendszeresen megjelenek.
Vallom, hogy nem csak alanyi költőként kell írnunk, de figyelni kell a minket körülvevő világra is, a társadalomra, embertársainkra és a jóért, szépért küzdjön is a költő, még akkor is ha ezzel veszít a népszerűségéből. Ez valahol a dolgunk."

Legfrissebbek a szerzőtől: Tiszai P. Imre

Tovább a kategóriában: « Piszkos 12 L e s z e k »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned