Őszi rügy

Bár őszre jár,
Rügyet kitár,
Bimbót fakaszt a vágy,
Belülről feltörő,
Feszítve lüktető,
Buja ősi erő.

Ősz köde száll,
Harmat dér már,
Könyörtelen a vágy,
Önmagát büntető,
Fagyba belenövő,
Magányos énerő.

Sárgult levél,
A földre tér,
Fagyban is él a vágy,
Avaron áttörő,
Újulva létező
Örökös térerő.

Budapest, 2017. 10. 01.

Utoljára frissítve:2019. szeptember 06., péntek 19:35
Juhász András

Juhász András vagyok, 62 éves, nyolc gyermek apja, két unoka nagyszülője. Feleségemmel boldog
házasságban élünk több mint harmincöt éve, Rákospalotán.
Közel két évtizede mérnöktanárként dolgozom egy szakgimnáziumban.
Gyermekkorom óta írok verseket, de az utóbbi években jelentősen fokozódott ilyen irányú aktivitásom. Szabadidőmben a fa szépségének, egyediségének tárgyakon keresztül történő bemutatásával foglalkozom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Juhász András

Tovább a kategóriában: « Szürreláció A magány négy sora »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned