Ikarosz zuhanása

Igazi a csend
Nem holmi koncert előtti űr
Az utcai lámpák bábként merednek az égbe
Ott lakik az öreg, a titkok hazudója
A távoli, pecsétes vétkek tudója
Ott oltja magába italát a város

Megöltem Théodore-t
Még régen, a morfiumos éjszakák előtt
Csupán mert bambán bámult rám, ostobán
Merre léphetnék most tovább?
A kripták közé, vagy vissza a természetbe?
Kérdi tőlem az agg Voltaire
Gömbölyű az este
Madame Chauchat hűlt helye az ágyban
Óvatosan felkelt és kiosont, míg aludtam
Felöltötte éjjeliruháját és ment szeretőt keresni
Én zuhanok, üresen merednek rám az esti
Rejtelmek
Az órák rohannak
Néha, megvallom, elfelejtek élni
Berendezkedett már elmémben a restség
És pompásan megfelelnek a buja esték
Vonz a hús, elragad a hideg képzet
Kikapcsol a ráció

Részeg lehetek
Számadással csak az Istennek tartozom
Gyorsul a véráram, elmozdulnak
A színes alakok egy Gauguin-képen
Fülembe súgják halkan: éppen
Ez vezet haza

Utoljára frissítve:2019. szeptember 06., péntek 17:17
Kőrösi Péter

1996-ban születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 2015-ben, azóta szociológiát hallgattam a Corvinus Egyetemen és közgazdaságtant a hollandiai Tilburgban. Jelenleg Alkalmazott közgazdaságtan szakon tanulok az ELTE-n.
Azt hiszem, valahol mindig is fogékony voltam a versírásra és mindenre, ami irodalom. Óvodás koromban írtam első rigmusaimat. Tizenöt évesen fedeztem fel, hogy tudok verset írni. Ekkortól olvasom nagy lelkesedéssel azóta példaképpé vált nagy klasszikusok – Kosztolányi, József Attila, Ady – költeményeit is. Manapság változó gyakorisággal költök, néha több verset gyors egymásutánban, máskor hetekig egyet sem.
Lírámban a lélek mélységeit kutatom, formákkal és alakzatokkal kísérletezem. Nem vetem meg a profánságot, de magam is jobb szeretem a letisztultabb, tompítottabb hangvételű verseimet. Kedves szabadidős foglalkozásom műfaji határok feszegetése.
Tulajdonképpen máig íróasztalom fiókjának, vagy inkább fiókjába, írom műveimet, bár többször jelent meg lírám és prózám a Fazekas Évkönyvben, illetve működtetek egy versblogot is Hétfejű Triceratops címmel. (Kisfiúként nagyon szerettem a dinoszauruszokat.)
A költészet mellett szeretem a zenét, a filmművészetet, a történelmet és a filozófiát. Tíz éven át tartó zeneiskolai tanulmányok után ma rockzenekarban énekelek és játszom gitáron. Édesapámmal is szoktunk együtt zenélni és énekelni otthon és színpadon is. Kedvelem a nyelveket, folyékonyan beszélek angolul és franciául; barátságban vagyok még a német, a holland, a török és az orosz nyelvekkel.
Becsületes keresztény embernek tartom magam. Gondolkodónak, aki hajlamos idealizmusra meg szélsőséges pacifizmusra is, de azért egy végső célra törekszik: hozzátenni valamit a világ fejlődéséhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned