Dísz, karácsonyi vers

akkor még hidegek voltak a telek
úttá fagyott a folyó más volt a karácsony
míg a táj újabb áldozatra készült az ember
megmakacsolta magát boldog ünnepet akart
és a sovány év ínsége félreállt
reggelre a kamra illatos mannával lett teli
szólt a harang új hó roppant
frissen font gyapjú melegített és tudtam
hogy a bokszolt csizmaszagú menetben Isten
felismeri Nagyapámat

Utoljára frissítve:2019. szeptember 06., péntek 17:13
Kosztolányi Mária

Kosztolányi Mária
1955-ben születtem Bogyiszlón. Erdőit, mezőit, vizeit járva nőttem és hoztam magammal Nagyszüleim, kedves iskolám és a falu könyvtárának értékeit.
Székesfehérváron technikumot, Veszprémben szakközép-iskolát, főiskolát végeztem. Szakmám építőipari technikus, végzettségem szerint pénzügyi, számviteli szakember, mérlegképes könyvelő vagyok.
Veszprém megyében, Öskün élek. A sors vargabetűit járva dolgoztam ládagyártól pénzintézetig sok helyen. Közel 20 évig az építőiparban, ám a költészet velem volt mindig.
Várt türelmesen, csak betegségem alatt sürgetett kicsit, de már tudom, hogy lesz elég időm a megíratlanokra is.
Pár éve jelennek meg írásaim internetes lapokban, oldalakon, antológiákban. Verskötetem nincs.

Tovább a kategóriában: « Emlékfolt-szőnyeg Függőségemről »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned