Henry az őserdőben

Tigriséjbe néz most Henry,
csíkos sárgaság vicsorog rá.
Kígyó szisszen, el akar menni,
majom rikoltja fentről: bá!
Pörög a dzsungel, eső csorog
a levelekről nyakába.
A tigris gyomra, de az övé is korog.
Melyikük feje a kába?

Henry liánon lóbálja magát.
Üvöltözik, mint Tarzán.
Írhatok ide egy Jane-t, vagy Mayát,
de gondolata most nem pajzán:
Jane, mint tigris kapkod utána.
Henry ághegyen menekül,
egy folyóig. Van benne piránya?
Férfiassága parányi lesz, ha közéjük kerül.

Elrúgja magát egy magas ágról.
Repül, mint Donald kacsa,
mint a kő. Mint Dodo madártól
várja az ember: viszi hasa,
fejjel előre. Belecsobban.
Rémes a csattanás.
Tanult volna meg úszni jobban!
Jobb lenne talán a hatás.

 

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

Utoljára frissítve:2019. szeptember 13., péntek 20:23
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned